Mindenki ismeri a magyar közmondás másik felét. Vác város önkormányzata azonban nem látszik érteni, miért is probléma, hogy megszűnik egy professzionális szellemi műhely, amelynek bizony több évtizedes előzménye volt, és amelyet tégláról téglára épített fel egy olyan csapat, amely nem engedte magának bemagyarázni, hogy merjen kicsi maradni.
Megrendítő erejű olvasmányélményem volt Móricz Zsigmond rövid novellája, amely 1932-ben ugyanazzal a címmel jelent meg, amellyel ez a rövid véleménycikk is.
Ahogy azon gondolkodtam, hogy hogyan is volna érdemes megközelíteni a váci közélet egyik legújabb mozzanatát, hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem a "nagyvonalú" szó szótári jelentését. Emígy hangzik: "Jelentéktelen dolgokkal, apró-cseprő részletekkel nem törődő, nem kicsinyes, nem aprólékos; olyan, aki csak a fontos, lényeges dolgokra,...
Apróságok. Mondhatni hétköznapi bakik, amilyeneket bármely település bármely vezetése elkövet olykor. Átépítik a polgármesteri hivatalt karantén idején. Rendben van, joguk van hozzá, tegyék. Munkához látnak, de erről az amúgy kommunikációban nem ügyetlen polgármester nem tájékoztat. Első baki. Falat bontanak, parkettáznak, festenek. Csakhogy erről...
Érdekes bejegyzés jelent meg a minap a városháza honlapján (Hivatkozás a cikk végén), amelyben a Hivatal álláspontja olvasható arról, hogy Vác városa visszautasított újabb, ha az egész ciklust nézzük, akkor 120 milló forint állami támogatást - ezúttal a színház működtetésére. Az indok: amennyiben elfogadják az állam évenkénti 24 millió forintos...
Az olvasóra bízzuk a véleménycikkünk címében megfogalmazott rejtett utalások felfejtését. Annyit elöljáróban azért elmondunk, hogy a magyarban fosztóképzős szóalaknak nevezzük a -talan, -telen, -atlan, -etlen, -tlan, -tlen végződésű szavakat. Úgy is mint "illetéktelen", vagy "érdemtelen". A sor tetszés szerint tovább folytatható.
Új váci médiumként már a megalakulásunkkor ígértük: nem kívánunk közéleti sárdobálásba belefolyni. Célunk a mértékadás, és szeretnénk, ha ezzel egyfajta példát is tudnánk adni a helyi média szereplőinek.
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent" - így kezdi Radnóti azt a versét, amelyet jobbára mindenki ismer, aki elvégezte az általános iskolát. És valóban. Mindannyiunknak mást és mást jelent a város itt a Duna bal partján, közvetlenül a nagy kanyar végén. E sorok írója például itt tanult meg úszni valamikor úgy harminchét éve. És - bár éveken...