A Jobbik-jelenség

2021.11.30

Churchill klasszikusa szerint "Aki húsz évesen nem liberális, annak nincs szíve, aki negyvenévesen nem konzervatív, annak nincs esze." Habár a magyar közéletnek sokkal jobbat tenne, ha a Jobbik-jelenségre is alkalmazni lehetne ezt az aforizmát, a közelkép ennél sajnos jóval kiábrándítóbb. Nézzük át röviden, mi is az állás "rohamsisak fronton", avagy: miért nincs egyszerű dolga Fehér Zsoltnak?

Ki emlékszik ma már a kilencvenes évek elejére, amikor szó szerint véres bandaháború folyt Egerben a helyi cigányság szélsőséges képviselői, és az akkor még egyszerűen "bőrfejűeknek" nevezett radikális, mondjuk ki nyugodtan, újfasiszta fiatalok között. Az egész ügy legemblematikusabb jelenete az volt, amikor az erőszakos eseteknek nyilvánosságot adni szándékozó romák a Dobó-téren gyülekeztek, fölöttük az egri vár bástyáján pedig kifordított bomber-dzsekiben (ma már a fogalmat se nagyon ismerjük), karba tett kezű, kopaszra nyírt fiatalok sorfala figyelte az eseményt. Vezetőjük egy bizonyos "Roy" volt, aki jelenleg a magyar parlament tagja Schneider Tamás néven. Nos, nevezett parlamenti képviselő 2007-ben lépett be a Jobbik Magyarországért Mozgalomba, 2009 őszén annak országos alelnöke, 2018-ban elnöke lett egészen 2020-ig, amikor is kilépett a pártból.

De miért is idéztük fel ezt a régi sztorit?

Azért, mert a Jobbik nevezetű politikai formáció telis-teli van ilyen történetekkel. Sőt, a helyzet még ennél is súlyosabb. Azt kell mondjam, hogy Vona Gábor, Schneider Tamás és társaik esete még inkább vállalható, mint azoké, akik jelenleg is tolják ennek az önmagát jobbközépnek valló, ám valójában valahol épp a bal szélen lavírozó pártnak a szekerét. Mert nekik kínos igazán kimagyarázni azokat a félrekacsintó, zsúrfasiszta bejegyzéseket, amelyek egy tíz évvel ezelőtti Jobbikban trendik, hadd ne mondjam, "elvártak" voltak, ma már azonban nem számítanak polkorrektnek ebben az összevissza semmilyen kényszer összemosásban. Nem egyszerű hát a dolga Fehér Zsoltnak, hiszen újra kell gondolnia, mit is gondol a világról. Ez pedig vagy sikerül, vagy nem. Jobb(ik)ára nem. 

Hogy is volt?

1945. februárjában az Andrássy út 60-ba, a náci Nyilaskeresztes Párt egykori székházába költözött az Államrendőrség nemrégiben alakult Politikai Rendészeti Osztálya, röviden a PRO. Ebből a viszonylag kevésbé ismert formációból alakult aztán a már hangzatosabb ÁVO, illetve később az ÁVH. A Péter Gábor vezetése alatt álló PRO 51 200 nyilaskeresztes belépési nyilatkozatot , 4297 magyar "SS" belépési nyilatkozatot és 4400 Volksbund belépési nyilatkozatot talált az irattárban. E közel 60 ezer, radikális jobboldali párttal rokonszenvező, militarista személy számottevő része 1945-ben belépett a kommunista pártba.

Nos, ezért nem pózolnék én egy jobbikos politikus helyében rohamsisakkal a kezemben. Mert nem elég antifasisztának lenni, annak is kell látszani.  

MJP