A munka látszata

2021.08.11

 Festik a kandelábereket Vác belvárosában. Ahogy a sajtónyelv mondja: mínuszos hír a városi tévé esti híradójának második felében. Vác város önkormányzata mégis úgy gondolta: közösségi oldalán kiemelve igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy itt valami fontos, örökségvédelmi szempontból kiemelkedő valósul meg. 


Mi sem kötnénk bele, ha nem látnánk már egyfajta tendenciát a dologban. Vác város vezetése ugyanis, mivel alkalmazkodni nem kíván a fennálló országos erőviszonyokhoz, egyre-másra elsutáskodja lehetőségeit. És, miközben sértett úrilányként viselkedve folyamatosan be-beszólogat az országgyűlési képviselőnek, a város lakói azt veszik észre, hogy, bár jönnek a tíz és százmilliók a városba, azokból az önkormányzat rendre kimarad.

Nem csoda hát, ha örökségvédelmi munkává válik az oszlopfestés, a fák gallyazása, vagy a virágok elültetése augusztusban.

Egyik kedvenc íróm, a nagy sikerű Sógunt is jegyző James Clavell, saját élményei nyomán írt könyve, a Patkánykirály jut eszembe. A japánok rettegett fogolytáborában, Changiban, amikor munkára vezényelték a rabokat, szinte kiváltságnak számított az erdei munka, mert ott lehetett lazázni. Kidöntöttek egy fát, majd legallyazták, összeszedték a kókuszt, és a többi és a többi. James Clavell saját szavaival: a lázas munka látszatát keltették.

Pont mint Vácon a már saját identitásához is túl színes városvezetés.  

MJP