Adjátok vissza a kultúránkat

2020.03.11

Az előzetes tervek szerint - hacsak a koronavírus okán a tömegrendezvényekre vonatkozó intézkedések miatt a szervezők másként nem döntenek - március 29-én Vácon is bemutatják Poór István filmjét, a Wass Albert regényéből készült Funtinelli Boszorkányt. A Váci Mérték ebből az alkalomból beszélgetett a rendezővel, aki saját pénzén, négymillió! Forintból, profi és amatőr színészekkel, jószerével egyedül forgatta le azt a filmet, amire négy évtizeden át készült. Fontos gondolatok filmről, Wass Albertről, és az egész magyar kulturális életről.

Poór István filmrendező Forrás: Hatos Csatorna
Poór István filmrendező Forrás: Hatos Csatorna


Poór István 1945-ben született Budapesten. Fiatal korában zenésznek indult, tekerőlanton és tárogatón akkor kezdett játszani, amikor az még nem volt divat. Együtt zenélt Cseh Tamással, még mielőtt összeállt volna a legendás Cseh-Bereményi páros. Zenei érdeklődése ellenére mégis a Közgázra járt. Egyetemi évei alatt ahol megjelent, fújni kezdett a szél. Balhés tagnak számított a 60-as évek Magyarországán. Annyira, hogy a megfigyelések, ügynöki jelentések elől 1972-ben Amerikába disszidált. Ott új élet várta. A New York Universityn tanult, ahol 1979-ben végzett, s filmrendező lett. 1981-ben a hollywoodi American Film Institute-on is diplomát szerzett, emellett zenei tanulmányokat is folytatott. Rendezőként az Actor's Studióban dolgozott, majd ezután Los Angelesben saját színiiskolájában tanított színészetet. Aztán mégis hazajött. 1993-ban filmet forgat itthon. A terrorizmusról szóló dráma, a Kölcsönkapott idő forgatókönyvét saját maga írta. A film főszerepeit az Oscar-díjas Rod Steiger, és az Oscar-jelölt John Hurt alakította, aki játszott az első Alien filmben, a Nyolcadik utas: a Halál-ban is.  

John Hurt és Joanna Trepechinska a Kölcsönkapott idő című filmben
John Hurt és Joanna Trepechinska a Kölcsönkapott idő című filmben


Sikerei és elismertsége ellenére mégsem tartozott soha a mainstream-hez. Neki különvéleménye volt és van mind a nemzetközi, mind pedig a hazai filmes viszonyokról. Nem véletlen, hogy négy évtizedes álmát, hogy filmet készíthessen Wass Albert Funtinelli boszorkányából, saját pénzén, négymillió forintból, végül bármiféle támogatás nélkül, amatőr és profi, főként erdélyi színészekkel valósította meg.

- Nekem megvolt az eredeti amerikai kiadás - kezdi a film történetét - sokáig ott állt a polcomon. Aztán amikor már a huszadik hölgy mondta nekem, hogy igenis el kell olvasnom, vonakodva azt mondtam: jó, elolvasom az első oldalt, aztán kész. Nekem nincs időm 800 oldalas könyveket végigolvasni. Már az első sorok után tudtam, hogy az egyik legnagyobb magyar regényt olvasom. Sokáig azt hittem, hogy Móricz Erdély trilógiájánál nagyobbat nem írtak. De amint elkezdtem olvasni a Funtinellit, rögtön tudtam, hogy ez még annál is nagyobb. Mert Wass Albert szövegében lépten-nyomon ott a szeretet, míg a Móriczéból ez hiányzik.

VM: Most, hogy Wass Albert bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, fellángolt körülötte a vita: náci, nem náci, jó író, nem jó író. Erről Önnek mi a véleménye?

PI: Wass Albert elkövette azt a hibát, hogy mindig igazat mondott. Minden körülmények között. No, ezt nem szabad. Ezért az 1930-as évek végén elmondta, hogy nem ért egyet a zsidó törvényekkel. Sőt, már a negyvenes években, a háború alatt zsidókat bújtatott. 1942-ben egy kolozsvári újság szerkesztőségéből pedig egyszerűen kisétált, amikor a Gestapo átvette a parancsnokságot. Ezek után döntse el mindenki, mennyire volt náci. Ami pedig az írói minőségét illeti: meggyőződésem, hogy a Funtinelli boszorkány világirodalmi nagyságú alkotás. Amint elolvastam, tudtam, hogy ebből filmet akarok csinálni. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez így ahogy van, megfilmesíthetetlen. Három évet dolgoztam a forgatókönyvén, és végül úgy éreztem, hogy összejött egy jó anyag.

Képkocka a Funtinelli boszorkány című filmből
Képkocka a Funtinelli boszorkány című filmből

VM: Ha volt egy jó forgatókönyv, Önnek megvolt hozzá a képzettsége, kapcsolatai, hogy hogy mégsem lett belőle nagy költségvetésű film?

A forgatókönyvet beadtam az Andy Vajna-féle társaságnak, akik 2011-től egészen az elmúlt évig döntöttek Magyarországon arról, hogy miből legyen film, miből nem. Úgy dobták vissza, hogy az olyan rossz, hogy azon javítani sem lehet. Erre én 2016-ban elküldtem a scriptet Amerikába, ahol háromszáz pályamunka közül elnyerte a legjobb forgatókönyv díját Los Angelesben a Movie Park Action Adventure Film Fesztiválon. Ekkor visszaadtam a könyvet Vajnáéknak. Megint az volt a válasz, hogy ez egy pocsék és gyáva forgatókönyv. Mondom nekik, hogy Amerikában első díjat kapott. Erre azt mondták: azok ott Hollywoodban nem értenek hozzá. Ennyit erről. Többet nem is foglalkoztam ezzel a vonallal, mert volt egy szerződésem a Funtinelli megfilmesítési jogairól, ami 2016-ban lejárt volna. Meg kellett csinálnom a filmet. Volt összesen négymillió forint a zsebemben. 2014-ben Erdélyben már forgattam filmet hatmillióból, úgyhogy volt tapasztalatom ebben, nekivágtam a forgatásnak egyedül.

VM: Azért ne menjünk el a kérdés mellett: ez hogyan történhetett meg? Amikor a Nemzeti Filmalap nem néhány, vagy néhány tíz, hanem sok százmillió forint fölött diszponál, hogy nem jut pénz egy olyan forgatókönyvre, ami Amerikában már bizonyított?

PI: Magyarországon az elmúlt évtizedekben, sajnos egészen a legutóbbi időkig a Kádár korszak receptjét alkalmazták a kultúra finanszírozásban. Egy helyről jön a pénz, és ezt az egy helyet egy nagyon jól körülírható érdekszféra mozgatja, mozgatta. A filmfinanszírozásnál az elmúlt évben talán megindult már valami új, de ennek iránya még nem látszik. Ami eddig volt, az viszont igen: tessék megnézni, bár erről nem sokat beszélnek, de az utóbbi évek filmtermésének nyolcvan százalékát nem lehet bemutatni, annyira közönségidegenek, és művészileg is rosszak. Amik sikerfilmek lettek, azokon is érződik egy fals identitástudat; ki merem jelenteni, hogy életidegen, nem egyszer magyarságtagadó filmeket vittek el egészen a legnagyobb díjakig. És valami egészen elképesztő összefonódások jellemzik ezt a világot. Egy közeli példa: amikor a botrányos Hunyadi forgatókönyvet megírta Hegedűs Bálint, és a script kikerült a sajtóba, a filmes szakmából senki nem emelte fel a szavát ellene. Csak újságírók és kritikusok voltak hajlandóak megnyilvánulni, és végül ők érték el, hogy ezt a valóban nemzetellenes forgatókönyvet leállítsák. Engem azért nem szeret a magyar filmes szakma egy része, mert engem nem érdekel mindez. Ha kell, akkor a semmiből csinálok filmet. Rajtam egy páncél van már, és megnézem, hogy a hülyeség, vagy a dicséret honnan jön. Deák Sárosi László filmesztéta írt egy vitairatot a Funtinelli bemutatása után, amelynek az volt a címe, hogy Adjátok vissza a kultúránkat. Így, felkiáltójel nélkül. Mélységesen egyetértek ezzel. Adjátok. 

VM: A Funtinelli boszorkányból végül egy három órás eposz lett. Hogyan fogadja a közönség?

Mondanom sem kell, eddig egyetlen forgalmazó sem merte fölvállalni a filmet. Most talán a Budapest Film megteszi ezt, de eddig jórészt vidéken, művelődési házakban és kis mozikban vetítették. Vannak emberek, akinek a véleményére adok. Ilyen például Vásárhelyi Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, a Nemzet Művésze. Ő háromszor nézte végig a filmet, és azt mondta: élete legnagyobb moziélménye. És nemcsak ő van ezzel így. Ahol bemutatják, ott vastaps van a végén. Amikor én hozzákezdtem a film forgatásához, akkor úgy kezeltem, mint egy imát. Az egész filmet az első pillanattól a végéig. És mi az ima lényege? Az ima lényege a csend, amikor hagyjuk a felső hatalmakat megszólalni, és kommunikálni velünk, amikor mi csöndben vagyunk. Ezért ilyen lassú a film, ezért a csönd és a magány a főszereplő. Vannak emberek, akik ezt megértik, mások meg nem. De Wass Albert regényében is ott van a mondatok mögött ez a csend és a magány. Én semmi mást nem tettem, csak ezt a film nyelvére lefordítottam. Akinek erre antennája van, az veszi az üzenetet, akinek meg nincs, az nem. Ezt már nem az én feladatom eldönteni.  

Mp.