Ákos

2021.06.06
A képért köszönet a Váci Polgárnak
A képért köszönet a Váci Polgárnak

 Szimbolikus ez az egész. És döbbenetesen felemelő. Ott haltál meg, ahová egész életed zarándoklata tartott: a Szent Kereszt és az Országzászló alatt. És akkor, amikor az egész Nemzet legnagyobb tragédiájának, a szétszaggattatásnak emléknapja volt.

Ez már így marad. Nekünk, akik ismertünk, mostantól eggyel több okunk lesz a méltó főhajtásra június 4-5-e tájékán.

Torokszorító volt, ahogy az a helikopter leszállóhelyet keresett ott a zebegényi Kálvária fölött. Láttam mindenki szemében az imát. És - bár egyikünk sem tudta még, hogy rólad van szó, mindegyikünk szíve elszorult, amikor láttuk, hogy nem fog tudni leszállni.

Azt hiszem mindegy is. A kérdés nem megválaszolható, hogy vajon mi lett volna ha... Ez egy igazi emberi kérdés lenne. A válasz pedig egyszerű: az Istennek úgy volt szüksége rád, hogy maga mellé rendelt.

Nem sorolom, ki voltál. Illetve mégis, azoknak, akik nem ismertek: építőmérnök voltál, fotográfus, fílosz és filozófus, lovag, Váci Polgár, EMBER. Olyan, akiről mindenki ezt mondta, tekintet nélkül arra, hogy politikában, elvekben, gondolatokban egyetértett-e veled, vagy sem.

Ránk maradt, hogy feldolgozzuk életműved, megemésszük hiányod, és elfogadjuk Isten döntését.

Tegnap, amikor az a helikopter ott körözött a fejem fölött, nekem Kányádi Sándor bácsi jutott eszembe. "Valaki jár a fák hegyén, ki gyújtja, s oltja csillagod"

Tudjuk ki az. De már azt is látni vélem gondolatban, hogy kézen fogva téged vezetett fel, túl a helikopteren, túl az egész magyar Kálvárián.

Jövő hétre beszéltük meg azt a nagyinterjút. Három kamerával, ötven percben. Tudom, készültél rá. Én is. 

Majd egyszer, máskor, máshol. Isten veled Ákos!  

MJP