Jobb sorok

2021.05.26

Kezd magára találni a politikai jobboldal Vácon

Ne kerteljünk: 2019 októberében jól előkészített, kimunkált balhorog küldte padlóra a politikában jobboldalinak nevezett polgári együttműködést Vácon. És még csak azt sem mondhatni, hogy a kiütés váratlanul érkezett, sőt, még azt sem, hogy az ellenfél kvalitásokkal jobb lett volna. Ki kell mondanunk: a belharcoktól, évtizedes kibeszéletlen sérelmektől terhelt jobboldal, tíz év városvezetés után leengedett kesztyűkkel várta a kiütést. 

De talán hagyjuk is a múltat, annak feldolgozása, kibeszélése, a szükséges különbékék megkötése az érintett felekre tartozik. Ami azonban mindenki számára örvendetes tény, hogy a váci jobboldal másfél év köldöknéző bolyongás után kezdi megtalálni témáit, és hangja egyre magabiztosabban kivehető a városvezetés üres szólamai és hebehurgya-semmilyen ideológiai hangzavarában.

Mert lássuk be: Vác azért igenis polgári város. Történelmi gyökerei, lakóinak lokálpatrióta kötődése, a nagy múltú, és véleményformáló családok jelenléte a közéletben mind ezt támasztják alá. És ennek a városnak nagyon nem tesz jót az a fajta gyökértelen, sehova sem tartó poroszkálás, ami most jellemzi a városvezetést. De mit is várhatunk egy olyan politikától, ami integrálni igyekszik a szélsőséges liberalizmus, a szocialista baloldal és a magát egykor nemzeti radikálisnak valló oldal helyben meghatározó politikusait? Az ilyesfajta kísérletekről még az álmoskönyvek is azt tanítják, hogy legfeljebb szürkeség válhat a sokszínűnek hazudott palettából. 

De nézzük most a jobboldalról állított tételmondatunk konkrét igazolását. A váci jobboldalon állva maradt, közszereplést vállaló politikusok lassan, de biztosan kezdik visszaszerezni hangjukat, sőt, új, fiatal szereplők is bekapcsolódnak az összhangzatba. Mokánszky Zoltán körzetében megválasztott önkormányzati képviselőként folyamatosan tartja a kapcsolatot választóival, és hozza az új és új, való életből vett témáit. Pető Csilla az elmúlt hónapokban komoly munkát fektetett abba, hogy Deákváron felmérje az ott élők valós igényeit, és felvállalja azokat a konfliktusokat, amelyeket a váciak érdekében fel kell vállalni. Szabó Csaba ifjú egyetemistaként csöppent a politikába, és a váci Fidelitas elnökeként azonnal kegyetlen pergőtűzbe került; de az igaztalan, és a gyakran őt emberségében is sértő vádaskodások, valamint a gusztustalan kommentáradat sem tudta őt eltéríteni, és egyre másra hozakodik elő új és új ötletekkel, amelyeket rendszerint véghez is visz.  

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy Vác polgári városában a saját magát legyőzni hagyó polgári politikai oldal lassanként kiheveri azt a fiaskót, amelyet két évvel ezelőtt elszenvedett. Az pedig, hogy a komoly építkezés meginduljon, és ne az egykori haragosok vitáitól legyen hangos a város, minden érintett érdeke és felelőssége. 

MJP