Kinek - hogy

2021.09.25

Emléktáblát kapott Vácon Herczeg Ferenc, a két világháború közti Magyarország legismertebb írója - tudósít cikkében a Váconline. Az eseményen nem vett részt Vác polgármestere, noha Matkovich Ilona nevéhez fűződik a Váci Irodalmi Szalon megalakítása, és a polgármester asszony sokszor és sok helyen szereti irodalmi műveltségét csillogtatni. Az első magyar nyelven alkotó író, akit Nobel-díjra jelöltek, mégsem éri el ingerküszöbét. Nyilván nem véletlenül. 

Fotó: Pomaházi Roland
Fotó: Pomaházi Roland

Kár tagadni: úgy politikailag, mind emberileg más kategóriát képviselnek. Matkovich Ilona irodalmi hősei stílszerűen nem konveniálnak azokkal az értékekkel, amelyeket Herczeg Ferenc vallott. Lássunk erre egy szemléletes példát. A polgármester asszony 2011-ben készített interjűt Lovas Nagy Annával, a kortárs magyar LMBTQ irodalmi kánon  egyik szekértolójával. Az apropó a Verazélet című első prózakötet volt. Most abba ne menjünk bele, hogy hogyan lehet máris "felkapott" valaki, akinek megjelenik egy akármilyen akármije, De beszéljen a szöveg, amelyet Matkovich Ilona fontosnak tartott kiemelni írása elején: 

"Gyerekkoromban irigyeltem a hermafroditákat. Elképzeltem minden nemtől való függetlenségemet. Elképzeltem, önmegtermékenyítő vagyok. Nemzek és szülök, benépesítek, ne legyek így. Ne legyek ilyen kurvára egyedül." 

Ez a hölgy, vagy ki tudja, épp minek gondolja most magát, belefér Matkovich Ilona irodalmi kánonjába. Herczeg Ferenc nem. Nem is csoda. Ugyanis egyszer, amikor  az író egyik leányrokonát egy estélyen, tánc közben alázta meg egy katonatiszt, Herczeg Ferenc ezért párbajra hívta, ami bizony a katonatiszt halálával végződott. Az író pontosan négy hónapot töltött emiatt a váci börtönben. Hát, kinek - hogy. Nekem speciel sokkal inkább Herczeg Ferenc, mint Lovas Nagy Anna. Legyen is itt a végén egy Herczeg Ferenc idézet, kvázi post scriptum. 

"A művészet nem egyéb, mint egyik szomorú részlete a meddő küzdelemnek, melyet az ember a mulandóság gondolata ellen folytat. A küzdelem azért meddő, mert emberi ügyesség csak holt lelkeket tud teremteni, mumizált életet, amelyben egy pillanat élni vágyása kővé vagy festékréteggé dermedt.

MJP