Úrjövet

2020.11.29

Húsz évvel ezelőtt a Földváryn laktam egy szoba-konyhás garzonban. Munkám Budapesthez kötött, de minden nap megnyugvást jelentett felülni a vonatra, és megérkezni Vácra. Ilyenkor Advent idején sokszor megtörtént, hogy nem a legrövidebb úton, Vác Alsóról gyalogoltam haza, hanem elmentem a központig, csak hogy be tudjak térni a Bazilikába, ahol már készült a Betlehem egy üres bölcsővel, meg egy létrával az égbe. Idén ez a bölcső talán mélyebb mint máskor, és az ég is magasabban van. Gondolatok Advent elején


"Mélységes mély a múltnak kútja"-kezdi Thomas Mann megrendítő erejű regényfolyamát, a József és testvéreit. És ott, valahol az első lapok környékén, ahol a Pokolraszállás kezdődik, és ahová a Mester elviszi az olvasót egészen az őskezdetig, ahol a Semmiből lett Valami, már ott feldereng, hogy ez a történet mindannyiunké. 

Ilyenkor Advent idején mindig eszembe jut ez a mondat. Mert évről-évre az összefoglalás, a keretbe tevés, a kiemelés és elcsöndesedés ideje ez. 

Nincs ez másként most sem, mégis, mintha minden nagyon másként volna. 

Mert a keretet most nem mi választjuk, és a kép helye a falon valószínűleg nem a nappaliban a kandalló fölött lesz. Tudom sokan kihagynák, átugornák, elfelejtenék az idei évet. 

De talán hiba volna mindez. Hiba volna azt kívánni, hogy minden legyen úgy,  mint régen volt. Mert ezt az időt most azért kaptuk, hogy minden másként legyen. 

Az a bölcső, ami egy Gyermeket vár, most minden egyes otthonban ott áll, tekintet nélkül arra, hogy valaki hisz-e Istenben, vagy Jézus Krisztusban. Sőt attól is függetlenül, hogy mit tanított Buddha, mit Konfuciusz, és mit Mohamed. Vagy hogy mit mond a világról a Bhagavad Ghitá, és mit hisznek azok, akik azt mondják magukban, hogy ők nem hisznek semmiben. 

És idén Adventkor aktuálisabb Weöres Sándor is, mint eddig bármikor:

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. 

Szóval az a bölcső nyitva áll. Akárcsak az ég. Kívánom mindannyiunknak, hogy találjuk meg a létrát, hogy torzítatlanul lássuk a Létezőt, aki elhozza nekünk az Összhangot. 

MolnárJPéter