Váci Polgár Anno - évek és értékek

2020.12.03

Olyan időket élünk, amikor a felelősségvállalás, a közös értékekbe vetett hit, és a tiszta gondolatok értéke felbecsülhetetlenné kezd válni. Amikor elmosódik a határvonal jó és rossz között, és a hétköznapi EMBER beszorul saját bizonytalanságába. Nagy kincs ilyenkor egy-egy felvillanó példa, hogy így is, és akkor is lehet. Talán csak azért is. A Váci Mérték éppen ezért fogott össze Vác legpatinásabb lapjával, a Váci Polgárral. Mostantól rendszeresen szemezgetünk majd a Váci Polgár több mint negyed százados archívumából, hogy újrameséljünk történeteket, amelyek példát, erőt és hitet adhatnak mostani zavaros világunkban. Mindjárt elsőként álljon itt egy öt gyermekes házaspár, Cs. Nagy Tamás, és felesége, Bernadett hitvallása 2018 decemberéből, amely úgy szól: család ÉS közösség. A témaválasztás határozottan NEM a véletlen műve... Komárominé dr. Kucsák Mónika interjúja. 

Cs. Nagy Tamás és Bernadett családja. Öt gyermek: Anna (16) Márton (14), Violetta (10), Kristóf (7), Teodóra (4)
Cs. Nagy Tamás és Bernadett családja. Öt gyermek: Anna (16) Márton (14), Violetta (10), Kristóf (7), Teodóra (4)

- Melyik az a közösség, amelyikhez tartoztok?

Tamás: A Chemin Neuf Közösség elkötelezett tagjai vagyunk, amely ökumenikus elhivatottságú katolikus közösség. Fontos róla tudni, hogy viszonylag fiatal, de gyorsan növekszik szerte a világban. Egy néhány fős imacsoportból született 1973-ban a franciaországi Lyonban és ma közel 2000 tagja van, mintegy 30 országból. A nemzetköziség mellett kiemelném még a felekezeti és életállapotbeli színességet is. Nagy örömöt jelent, hogy a katolikusok mellett több protestáns felekezetből is testvérként vannak velünk, valamint az is különlegesen szép, ahogy a házaspárok ugyanazt a testvéri közösséget élhetik meg, mint a szerzetes férfiak és nők. Magyarul a chemin neuf jelentése: új út. Az előbb említett sokszínűség nem mindig egyszerű, és bizony sok kérdést vet fel, állandó "útkeresésben" vagyunk. Minden keresztény számára hivatás az Egyház és a világ szolgálata, az Örömhír továbbadása. Jézust követve a közösségi életet választani: ez a Chemin Neuf Közösség tagjainak konkrét válasza erre a hívásra.

- Hogyan és hol ismerkedtetek meg ezzel a Közösséggel?

Bernadett: A Közösségünknek több missziója van, foglalkozik például fiatalokkal és házaspárokkal családokkal is. Ez utóbbi az un. Kána misszió, ahol a résztvevő pároknak lehetőségük nyílik egymásra figyelni, megújulni. Barátaink invitálására 2006-ban részt vettünk egy házaspároknak szóló Kána héten. Öt éves házasok voltunk. Egyáltalán nem azért mentünk el oda, mert túlzott nehézségeink lettek volna, bár sokak házassága már néhány év után is krízisben van. Sokkal inkább azért mentünk, hogy pici gyermekeink mellett legyen alkalmunk kettesben időt tölteni, tudjunk fejlődni, növekedni házaspárként. Amíg mi hallgattuk az előadásokat és kettesben olyan dolgokról beszélgethettünk, amikre a hétköznapokban nem nyílik alkalom, addig gyermekeinknek is jól felépített külön programjaik voltak. Megérintett bennünket az a lelkület, ahogyan ezen a héten szolgáltak minket, résztvevőket a házaspárok és a fiatalok, akik idejüket és energiájukat áldozták azért, hogy nekünk és a gyerekeknek jó legyen, hogy mi többek lehessünk. Azt hiszem, ez a mai világban megdöbbentő! Már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy majd mi is szeretnénk ugyanígy adni másoknak. A következő években visszajártunk szolgálni a nyári hetekre, illetve bekapcsolódtunk a Kána testvériségbe. Itt hasonló élethelyzetű párokkal megoszthattuk örömeinket, nehézségeinket. És részt vettünk évente három hétvégén, ahol ugyancsak sokat tanulhattunk, kaptunk az Istentől és a testvérektől.

T.: Egyre inkább bevontak minket is a szolgálatba: kiscsoportot vezettünk, előadást tartottunk, zenéltünk. Gyermekeink is jól érezték magukat, a résztvevő párok gyerekei között új barátokra leltek. Mint mondtuk, a Kána nem maga a Chemin Neuf Közösség, hanem annak egyik missziója. Ahogy évről évre egyre jobban megismertünk a Közösséget, annak lelkiségét, egy idő után hívást éreztünk a közösségi létre. Először 2015-ben, majd idén újabb három évre köteleződtünk el. Egy fontos dolog, amit mindenképpen a Közösségnek köszönhetünk, hogy míg házasságunk első éveiben kicsit bezárulva, magunknak éltünk, a közösséggel való lét megtanított minket arra, hogy megnyíljunk mások felé. Természetesen a mi utunk, nem lehet minden pár útja. Mégis úgy gondoljuk, sok házaspárnak megerősítő lenne, a saját párkapcsolatára nézve, ha csatlakozna egy mozgalomhoz, vagy közösséghez és nem maradna egyedül nehézségeivel, kérdéseivel.

- Milyen szolgálatotok volt az elmúlt időszakban?

B.: Néhány évvel ezelőtt a Kána misszió akkori magyarországi vezetői Franciaországba költöztek, és minket kértek meg, hogy legyünk felelősei a hazai Kána missziónak. Láttuk, hogy ez azért nem kis falat a családi élet és a munka mellett. De úgy éreztük mindketten, hogy erre nagy és megtisztelő feladatra igent kellene mondanunk. Valóban sok feladat várt ránk: az egyes hetek, hétvégék megszervezése és lebonyolítása, kapcsolattartás a párokkal és franciaországi felelősökkel stb. Ezek sok időt és erőt igényeltek tőlünk. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy a feladatokon felül mi is nagyon sokat kaptunk házaspárként az Istentől, a többi pártól, és sokat fejlődtünk a párkapcsolatunk terén is.

T.: Bizony, nekem is egyre jobban meg kellett tanulni, hogy hogyan tudok nagyobb figyelmet fordítani a feleségemre, hogyan kell kifejeznem a szeretetem az ő irányába. Például, hogy melyik az ő szeret-nyelve, hogyan tudom ezt a nyelvet "beszélni" hétköznapi szinten, illetve, hogyan érhetem el, hogy megteljen a "szeret-tankja". Vagy egy másik terület: nekünk férfiaknak sokszor nehézséget jelent a munka és a családi élet egyensúlyának megtalálása. Hogyan végezzem jól a munkámat és teremtsem elő a családfenntartás anyagi hátterét, ugyanakkor jelen legyek otthon férjként és családapaként? Az arányok kialakításában is segített a sok tanítás, amit hallottam.

B.: És az is nagyon jó, hogy most már tudunk erről beszélni, közösen tudunk ebben dönteni. Számomra a köztünk lévő kommunikáció fejlődése az elmúlt évek egyik gyümölcse. Ezt nem úgy kell érteni, hogy most már mindig, minden területen tökéletesen működik, de biztos, hogy könnyebb, mint a házasságunk első éveiben. Visszatérve a kérdéshez négy éven keresztül voltunk a Kána misszió felelősei, tavaly szeptemberben adtuk át ezt a szolgálatot egy másik házaspárnak. Így most több időnk jut a gyerekekre és ezt igyekszünk is minél jobban kihasználni.

- Ha már a gyerekek is szóba kerültek: nem nehéz öt gyerekes szülőként a közösségi életet választani? Egyáltalán hogyan lehetséges?

T.: A közösségi életforma családosként áldozatokkal, sok szervezéssel jár. Fontos, hogy mi is rugalmasak tudjunk lenni. Nem okozott gondot, hogy ha élethelyzetünkből adódóan egy hétvégére, vagy kiscsoportos találkozóra pár hónapos babával mentünk. Természetesen minden évben vannak olyan alkalmak, amin gyerekekkel együtt tudunk részt venni. Így ők is részesei lehetnek a közösségi életnek, már gyerekkorban megtapasztalhatják annak örömeit. Kamaszaink már bekapcsolódhatnak a Közösség fiataloknak szóló missziójába. Az elmúlt nyár különleges volt családunk számára. Lehetőségünk nyílt egy nemzetközi héten részt venni Franciaországban, ahol mind a heten jelen voltunk. Ez egy fantasztikus élmény volt az egész családnak.

B.: Persze vannak olyan szolgálataink is, ahová csak ketten megyünk. Itt számunkra hatalmas segítség, hogy családunk (nagymama, testvérek), vagy Közösségünkből más családok vigyáznak gyermekeinkre. Talán valakiben felmerülhet, hogy jó-e a gyerekeknek, hogy gyakorta másra bízzuk őket? Az elmúlt években, akár lelkigyakorlatot végeztünk, akár másokért áldoztuk az időnket, mindenképpen gyarapodni tudtunk általa. Nagyobb lett köztünk az összhang, nagyobb békességet tudunk a gyermekeink felé is sugározni. Az ő számukra is gyümölcsöket hozott: alkalmazkodóbbak lettek, nyitottabbá váltak mások felé. Nekik is buli, ha unokatesókkal, barátokkal tölthetnek egy-egy hétvégét.

T.: Lehet, hogy bizonyos időt távol töltünk a gyermekeinktől. Azt is tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, szülőként is biztosan sokat hibázunk. De mi azt valljuk, hogy egy gyermek nem kaphat nagyobb ajándékot szüleitől az életben, mintha látja: egységben, békében, szeretetben élnek egymással. Ez a biztos keresztény alap és háttér lehet a legjobb táptalaj személyiségük kibontakozásához, egészséges lelki fejlődésükhöz.

Komárominé dr. Kucsák Mónika