Válasz Zoltánnak a váci színházról, az elúszott reményekről, és a tényekről

2020.10.03

Kedves Zoltán! 

Először is köszönöm, hogy megtiszteltél hozzám intézett nyílt leveleddel, amelyből kiérzem a váci kulturális élet iránt érzett őszinte elkötelezettséged. Ha már így van, és levelednek rögtön a címében kiemelted, hogy a tényekről szeretnél vitázni velem, kérlek ne vedd okvetetlenkedésnek, ha mindjárt ki is igazítlak. Leveledhez mellékeltél ugyanis egy képet, amelyhez a szöveg végén adtál képaláírást is. A fotó szerinted azon az eseményen készült, ahol bejelentették, hogy a Váci Dunakanyar Színház kiemelt státuszt kap. Nos, ha ott voltál az eseményen, és leveledben határozottan kijelented, hogy ott voltál (És hát kár is volna tagadni, mivel a valóban az eseményen készült fotón jól látszol), akkor tudhatod, hogy ez sajnos nem így van. Ha jobban megnézed a fotót, láthatod, hogy Fekete Péter államtitkár úr kezét egy szamováron nyugtatja. Ebből már sejthető, hogy valamilyen orosz szál is felsejlik a kompozíció mögött. A kép ugyanis nem azon az eseményen készült, amit te jeleztél, jóllehet, a színházat legalább eltaláltad, hanem azon, ahol a társulat bejelentette, hogy Ványa bácsi című előadása (meg is van az orosz szál) fődíjas lett a 2019-es Belaya Vezha nemzetközi Színházi Fesztiválon Bresztben. Azt a képet, amelyet szerettél volna leveled elejére illeszteni, megtalálod alant.

Rátérve válaszom fő témájára, mivel képletesen párbajra hívtál ("..ha te is ezt vallod, tudod, mi a dolgod."), nézzük a tényeket.

Először is, mivel leveledben hosszan foglalkozol a Jászai Mari-díjas egykori igazgató, Kis Domonkos Márk személyével, álljon itt róla néhány mondat. Mindenki számára köztudomású volt, hogy Kis Domonkos Márk a színházban játszik és rendez, mint ahogy ezt teszi minden művészeti igazgató. Arról is mindenki tudott, hogy Kis Domonkos Márk későbbi felesége a kezdetektől fogva részese volt a színház építésének, hiszen még díjat is nyert a városnak. Az elvégzett munkáért pedig fizetés jár. Az, hogy ezt bizonyos politikusok másként állítják be, már más kérdés.

De most lássuk a színházat magát. A váci teátrum, ahogy te is helyesen rámutatsz, egy felfelé ívelő karriert futott be egészen 2019-ig. Engedelmeddel nem mennék vissza a kezdetekig, hanem 2017-et alapul véve néhány számsorral terhelnélek. Ezeket a számokat, ha kéred, hiszen újságíró vagy, bizonnyal te is megkapod. Azért 2017-et veszem egyébként alapul, mert ehhez az évhez viszonyítva látszik igazán, hogy 2018-tól, az épület felújításától kezdve miként alakultak a bevételek, és hogyan lett egyre professzionálisabb a színház.

2017-ben 120 előadáson összesen csaknem 29 ezer néző látta a Dunakanyar Színház valamely produkcióját. A saját produciók aránya alig több mint nyolc százalék volt, tehát 92 százalékban befogadott előadásokról volt szól. A színház összes bevétele meghaladta a 201 millió forintot, amelyből, és most kapaszkodj meg, az önkormányzati támogatás mindössze 35 millió forintot tett ki. A többi jegybevétel, pályázati támogatás, TAO pénz, és egyéb támogatások voltak. Tehát még egyszer leírom: a váci Dunakanyar Színház összbevételének mindössze 17%-a származott az önkormányzattól 2017-ben.

Lássuk hogyan alakul ez az arány a továbbiakban. 2018-ban nettó 345 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatásból teljesen felújítják a színházépületet. Nagyvonalú leszek, és ezt a 345 millió forintot nem csapom hozzá a színház 2018-as számaihoz, csak hogy legyen viszonyítási alap 2017-hez képest, és amúgy is, ez "csak" egy egyszeri összeg.

2018-ban a színház összebvétele már 296 millió forint volt, ami kereken 95 millióval több az előző évihez képest. Szembetűnő a jegybevétel változás, ami 29 millió forintról 37 millióra ugrik. Igaz, növekszik az önkormányzati támogatás mértéke is 5 millió forinttal (35 millióról 40-re), de az összbevételhez képest a százalékos arány már 13 százalékra csökken. Tehát még egyszer: 2018-ban a Dunakanyar Színház összbevételének már csak 13 százalékát teszi ki az önkormánnyzati támogatás.

És most nézzük az ominózus tavalyi évet. Azt az évet, amikortól a váci Dunakanyar Színház már kiemelt státuszú, komoly kőszínház. Azt az évet, amikor a saját bemutatók aránya eléri a 30 százalékot (Ne feledjük, két évvel korábban még csupán 8 százalék volt ez a szám). 2019-ben a színház összbevétele 391 millió forint volt, ami 190 millió forinttal haladja meg a 2017-est, és csaknem százmillióval a 2018-ast. A jegybevétel már 39 millió forint, ami gyakorlatilag eléri az önkormányzati támogatás mértékét, ami csakúgy mint az előző évben, akkor is 40 millió forint volt. A százalékos arány pedig eléri a bűvös 10 százalékot. Tehát még egyszer: 2019-ben a váci színház összbevételének mindössze 10 százaléka származott önkormányzati támogatásból.

Ezzel rá is fordulhatunk a szomorú jelenre. Leveledben nagyjából pontosan bemutattad az önkormányzat narratíváját arról, hogy miért is kellett Kis Domonkos Márk igazgató úrnak a fent bemutatott sikerszéria ellenére elhagyni a váci színházat. (Mondjuk az külön bravúr a részedről, hogy az egészet sikerül úgy tálalnod, hogy az igazgató urat az új önkormányzat mintegy "elengedte", de ezt talán hagyjuk) Soroljuk inkább a szikár tényeket.

 - Tény, hogy a Dunakanyar Színház önkormányzati támogatásának mértéke a 2019-es 40 millió forintról 23 millió forintra esett.

- Tény, hogy a színház ügyvezetésével megbízott dr. Varga Katalin pályázatát szakmai alapon elutasította az azt vizsgálni hivatott testület (beleértve azt a tagot is, aki a legkevésbé sem vádolható jobboldali elfogultsággal).

- Tény, hogy a megbízott ügyvezető által benyújtott pályázatban nem szerepelt semmilyen jövőkép, sem művészeti, sem pedig gazdasági az elkövetkező öt évre.

- Tény, hogy a pályázatban a színház a következő évadra egyetlen bemutatót vállalt fel (talán), amelyet még most ír (!!!) egy helyi szerző, és amely darab bemutatójának összköltsége 3 millió forint.

- Tény, hogy Vác önkormányzata visszautasította a Dunakanyar Színház állammal közös üzemeltetését, amivel öt év alatt legalább 120 millió forinttól vonta meg az intézményt.

- Tény, hogy a megbízott ügyvezető asszony pályázatának szakmai alkalmatlansága veszélybe sodorta a Dunakanyar Színház kiemelt státuszát, ami évente további legalább 50 millió forint veszteséget jelenthet.

És ezek fényében sajnálatos tény, hogy a 2020-21-es évaddal megszűnt Vác városában a professzionális kőszínház. Elúszott a saját társulat esélye, el a kiemelt állami színházé, és ki tudja, még mi mindené. És ezen a ponton értek egyet veled. Mert igen, valószínűleg lesz színház Vácon. 

Olyan, amilyen.

Barátsággal:

Péter